Denks műtét: 2013

Sziasztok!

A Denks műtét körülményeit szeretném megosztani veletek.
Nekem ez 14 évessen kezdődött, (most 29 vagyok) mikor tesi órán kiugrott bal térdem, de utánna vissza is ment.A tanár nem nagyon foglalkozott vele, ilyen lábbal gyalogoltam haza, kb. 2 km. Siófokon a kórházban azt mondták szalagszakadás és hogy azonnal műteni kell, de szerencsére az anyukám nem engedte, majd sínbe tették a lábam.Felmentünk Pestre a Sportkórházba, ott is azt mondták, hogy szalagszakadás, leszedték a sínt róla, amit nem is lett volna szabad feltenni, majd leszívták és ortézist kaptam és mondták, hogy még nem szabad műteni, mert növésbe van a lábam. Ez után sok fizioterápia és gyógytórna jött.
Egésszen mostanáig a bal térdem 2-szer ment ki, a jobb kb. 6-szor, de mindig magától visszaugrott.
A jobb térdemet műtötték 4 hete, 2013.02.07-én.
Október végén volt a baleset, hogy elcsúsztam és kiugrott.

Megint Siófokra jöttem először, ahol megint azt mondták, hogy szalag, atroszkópos műtétet javasoltak, de mivel én itt nem szerettem volna, hogy megműtsék, ezért egy ismerősöm ajánlotta Dr. Abkarovics Géza térdspecialistát.Időközben kiderült, hogy több ismerősömet is ő műtött, mindenhol csak jót hallottam róla.Felhívtuk és november elején kellett mennem, az r104-es szobába, sokan vártak rá.Mikor megnézte, ő rögtön azt mondta, hogy a szalagoknak semmi baja, hanem a térdkalács nincs teljessen a helyén.Visszahívott a rendelőjébe, majd csináltak röntgent és be is igazolódott amit mondott, meg is műtött volna, csak én kértem, hogy tegyük átt januárra.Addig írt fel rögzítőt és fizióterápiára, gyógytornára és lézerkezelésre kellett járnom.Még párszor jártam nála mielőtt műtött.Január elején visszamentem és akkor mondta, hogy hétvégén hívni fog és megbeszéljük mikor fekszek be.Hétvégén nem hívott, én hívta 2 hét múlva és akkor azt mondta, hogy február 6-án kellene befeküdni, mert előtte 2 hétig szabin lesz.Előtte vérvételre kellett menni.
6-án el is mentem, kb. délután volt mikor bekerültem az osztályra, szerencsére 2 ágyas szoba volt és a szobatársam is kedves aranyos lány, neki is denks műtéte volt.Még aznap este kaptam hasba szurit és bekötötték a kanült a másnapi műtéthez.

Később jött az altatóorvos és megbeszéltük, hogy gerincérzéstelenítés lesz, de mondtam, hogy azért adjanak valamit, mert nem akarom az egész műtétet végighallgatni.Éjféltől már nem szabadott se enni se inni.Másnap délelőtt előbb a szobatársamat vitték, én délután 14:45-kor kerültem sorra.Jött az ápoló és mondta, hogy még menjek el pisilni és utánna vetkőzzek le és feküdjek az ágyba, természetessen ő addig kint várt, majd bekötötték az infúziót és a saját ágyamban feltóltak az előkészítőbe.Akkor oda jött az Abkarovics Doktor Úr, azt mondta ne féljek, már itt van, először atroszkóppal fogja megnézni, mert lehet, hogy nem is kell a nagyműtét.Akkor nagyon megnyugodtam.Betoltak a műtőbe és átraktak a másik ágyra, a takaró végig rajtam volt és azt is úgy cserélték ki, hogy nem vették le rólam a másikat, nagyon hideg volt a műtőben és hoztak nekem még egy takarót.Nagyon ügyessek voltak.Jött az altatóorvos és megcsinálták a gerincérzéstelenítést, láttam a doki ott ült a széken és várta, hogy végezzenek.Ügyessen megcsinálták az érzéstelenítést, kellemetlen volt de nem fájt.Elhúztak egy zöld takarót előttem és felkötötték a jobb kezem és nem láttam semmit.Mikor teljessen elzsibbadtam, akkor kezdték el.Majd kaphattam valamit, mert néha bekábultam, csak arra emlékszem, hogy a doki mondta, hogy nagyműtét lesz, vissza is kérdeztem, hogy biztos?Akkor végezhettek az atroszkópos vizsgálattal, megint bekábultam és később megint kicsit feleszméltem, akkor hallottam, hogy fúrnak, na akkor megint kértem nyugtatót, hogy ezt ne kelljen hallanom.Mikor megint felébredtem, akkor már végeztek, áttettek az ágyamra és visszatoltak a szobámba, kb.2,5 órát voltam távol.Akkor láttam, hogy a lábam rögzítve van és 2 cső lóg ki belőle.

Szerencsére akkor még nem fájt, mert használt még az érzéstelenítő, ez ezért is volt jobb mint az altatás, mert nem rögtön fáj, de ami utánna jött az kegyetlen volt, mondjuk nekem nagyon alacsony a fájdalomküszöböm, ahogy ment ki az érzéstelenítő egyre jobban fájt.Kértem fájdalomcsillapítót, de nem sokat használt, ezt meg is mondták, de nem nekem, hanem a páromnak, hogy csak csillapítani tudják a fájdalmat, de elmúlasztani nem, az első éjszaka az sajnos ilyen.Fél éjszaka a párommal beszéltem telefonon, mert nem tudtam aludni a fájdalomtól.Éjfél fele tudtam nagynehezen elaludni, de fél 3 fele megint fent voltam és kértem fájdalomcsillapítót, valahogy így tudtam reggelig kíhúzni, addigra jobb lett egy picit.Addigra már lehetett egy kicsit inni, bár amíg nem tudtunk pisilni, addig sokat nem szabadott.Délután jött a nővér aki kiszedte a csöveket.

Nekem azért volt szerencsém, mert ennél a műtétnél mind a 2 cső csak bőr alatt volt és ezért nem fájt, csak kellemetlen volt, mert amikor kivette, a vákum húzta.Akiket szalagal meg porcal műtőttek, nekik nem volt kellemes, ahogy mesélték, mert nekik az egyik az izület között volt.A csőkiszedés után 2 órával már fel lehetett kelni, persze csak mankóval és ráállni nem szabadott.Én le is mentem cigizni, de nem volt egyszerű, ugyhogy utánna maradtam a szobámba.Másnap a hazamenetel napján 02.09-én jött a doki és lecserélte a kötést, majd elküldött röntgenre, többen mentünk és csináltunk egy kis versenyt :)

Majd utánna lehetett hazamenni.Írt fel Zibor injekciót, amit minden nap hasba kell szúrni, trombózis ellen.Ezt a párom csinálja mert én nem merem magamnak beadni és még Xilox fájdalomcsillapítót is kaptam, meg jegelni kellett.Következő hét csütörtökön kellett menni kötés cserére.Nekem kb. másfél hétig fájt, de csak akkor mikor felkeltem, akkor addig rákötöztem a jégzselét a térdemre, így is fájt, de nem annyira.Rá még egy hétre újra kötés csere és varratszedés volt.Volt 3 pici, azokat simán kiszedte, nem fájt, de a nagyot 3-szor próbálta, de nem tudta, az picit kellemetlen volt és végül bent hagyta.Azt mondta, hogy akkor szedi ki amikor a csavarokat.Örültem neki, hogy nem piszkálja tovább.Azt majdnem elfelejtettem ez a műtét még annyiból volt jobb, hogy egyszer sem kellett leszívni. :)

Tehát 6 hétig rögzítve van és nem lehet hajlítani meg minden nap hasba szuri :(, de a 4-héten már rá lehet állni.Itt tartok most.

03.07-én voltam a 4 hetes kontrollon, már csak gumis pólya van rajta illetve még a merevítő.

Két hét múlva újra be kell feküdjek 2-3 napra, ott fogja megtornáztatni, ettől picit félek, de remélhetőleg a nehezén már túl vagyok, már rá tudok állni, a lakásban elég már az egy mankó is :)

Eddig ennyi, majd ha kijöttem leírom, hogy mi történt.

03.23-án szombaton kellett befeküdni bemozgatásra, de egyáltalán nem volt vészes, csak miután megvolt a röntgen és mentem át az osztályra elcsúsztam és kiugrott a bal térdem is, ez most kicsit hátráltat, mert még fáj egy picit, de a bemozgatás elviselhető volt, gépen kellett elmenni 100-110 fokig,, akkor lehetett haza jönni, de a gépet én irányítottam, én háromszor fél órát használtam és sikerült a 111 fok, a gép ennyit engedett, szabadon 90-100 fok között megy.Vasárnap jött a doki és azt mondta ez így jó és haza mehetek, csak a gyógytorna papírért kellett vissza mennem hétfőn, de nem is bánom, mert a szobatársamat, akivel együtt műtöttek, őt sajnos bent fogták, neki nem sikerült, de ezt majd leírja ő.Így meg tudtam látogatni, ennek örültem, mert altatásban akarták bemozgatni, amit sikerült neki péntekig elhalasztani, ezért most nagyon szurkolok neki, hogy sikerüljön.Nekem most visszatért a mankó, mert most nincs egy ép lábam se, a rögzítő is lekerült,most itthon tornáztatom addig, míg megyek gyógytornára meg fizioterápiára.Az oldalmozgásra kell figyelni, mert azt mondta az orvos, hogy a csavarnál elpattanhat a csont és akkor lemezt kell berakni, ettől kicsit megijedtem.Ma 03.28-án lett 7 hetes a műtét.